2024. szeptember 1. idegenben a Fradi ellen

A stadionavatós sokkból nem sok idő maradt felocsúdni. Újabb fővárosi fellépés következett, ezúttal a hatszoros címvédő Ferencváros otthonában. Sok reményünk így ezen a meccsen sem lehetett.

A Pesten élők közül többen már délután megkezdtük az alapozást, és ezúttal csatlakozott hozzánk három lengyel cimboránk Rzeszówból. A Szpari-tábor ugyanis baráti viszonyt ápol a Resovia csapatának szurkolóival, ahogyan Nyíregyháza és Rzeszów kapcsolata is testvérvárosi szintű. A táborok közti barátság immár 11 éves, ez idő alatt oda-vissza sokszor megfordultak a két csapat szurkolói egymás meccsein. A délután jelmondata hamarosan a „lengyel, magyar - két jó barát, együtt issza Unicumát” lett, lengyel barátaink ugyanis nagyon szeretik a gyomorkeserűnket. Az utolsó körökből már inkább kimaradtam, bevallom, így is kicsit kótyagosan érkeztem a stadionhoz.

A vasárnap este ellenére nagyjából 300-an összejöttünk ezúttal is. Ismét futottunk az eredmény után, és a 2-0-ás hátrány után csak a szépítésre futotta, de a korábbi hetekhez képest jelentősen feljavult a játék, helyzeteket hibáztunk a meccs végén, minimum a döntetlenre rászolgáltunk volna. A hangulat alapján nem lehetett volna megmondani a végeredményt. A fradisták fütyültek, mi tapsoltunk. A meccs végén a rendőrök kissé megvárakoztattak a kiléptetésnél, így a kapunál kénytelenek voltunk nagyjából 10 perces búcsúkoncertet adni. Bár jobb lett volna ponttal távozni, de ekkor kezdte mindenki elhinni, hogy van keresnivalónk az NB I-ben, és szurkolás szempontból is sok minden összeállt, így alapvetően a túra megítélése nálam pozitív.

2024. szeptember 14. kupameccs idegenben a Vasas ellen

Szeptember elején változás állt be az életemben, mely megnehezítette a meccsre járást is. 3 hónapra Ajkára költöztem, ahol egy gyárban lettem kínai tolmács. Maradjunk annyiban, nem ez volt életem legjobb döntése, és úgy gondolom, nagyobb részt nem a saját hibámból alakult így. Ennél többet inkább nem írnék le, a sárdobálás nem az én kenyerem, meg szerencsére veszteség nélkül ki tudtam szállni a buliból. Innentől kezdve a focimeccs egyben terápia is volt számomra. A gondterhelt hétköznapok után ez alkalmakkal eresztettem ki a gőzt. Kellett persze barátnőm rugalmassága is, hogy az Ajka-Budapest-Nyíregyháza tengelyen megfelelően tudjak lavírozni, köszönöm neki a kitartását.

A Fradi-meccs után előbb válogatott szünet jött, majd kupafordulót rendeztek. Nekünk kapóra jött ez a pihenő, lehetőség volt csiszolni a játékon és beilleszteni az újakat. A kupában az NB II-es Vasashoz mentünk, lehetett volna kedvezőbb is a sorsolás, nagyjából 50-50 %-kosnak nézett ki a történet.

Kb. 100-an voltunk a vendégszektorban. A meccsre ezúttal kijött velem barátnőm is. A játék lagymatag volt, érezhetően nem a kupa élvezte a prioritást. A Vasas vezetést is szerzett, majd 11-est hibázott, a 2. félidőre jobban felpörögtünk, az egyenlítés összejött, a fordítás nem, így bejött, amit jobb lett volna elkerülni: hosszabbításra majd 11-es párbajra került sor. A kupameccsekkel én úgy vagyok, főleg a korai fázisban, alacsonyabb osztályú csapatok ellen, hogy zavarjuk le az egészet 90 perc alatt. Ha tovább akarunk jutni, vegyük komolyan az elejétől, és ne adjunk reményt az ellenfélnek, aki nyilván ilyenkor akar bizonyítani. Ha meg elengedjük az egészet, akkor meg bele kell tojni első perctől kezdve a tartalékcsapattal. Senkinek sem hiányzik a túlóra. Ha viszont már eljutottunk a büntetőkig, akkor jussunk tovább, mert egy dolog rosszabb az ilyen meccseknél: ha azok a semmiért húzódnak el. Szerencsére legalább ez a változat bejött, továbbjutottunk. Lelátón a maximumot igyekeztünk kihozni a dologból, sikerült új szurkolói dalt is begyakorolni. Számomra pedig a bónusz, hogy barátnőmnek tetszett a program, mondta, hogy máskor is jön.

Ezzel a meccsel a szezon akklimatizálódó része véget ért. Következő héten már nagyobb tétért ment a játék.

Képek forrása: Mastiffs oldala