2025. február 2. idegenben a Debrecen ellen
A téli szünet játékosmozgásban eseménydúsra és megosztóra sikerült. Többen is távoztak a feljutást kivívó magból, és a helyükre légiósok érkeztek. Bőven akadtak vélemények pro és kontra. Az egyetértők szerint fájdalmas, de szükséges cserék történtek, mivel a távozók hosszútávon nem ütötték már meg az NB I szintjét. Míg az ellenzők azt sérelmezték, hogy a közösség szempontjából legerősebb embereket távolították el, ez egyrészt az öltözőnek sem tesz jót, másrészt az érkezők pedigréjéről a sportigazgató ugyan ódákat zengett, de azért az előtörténetük alapján sokakban voltak kételyek. A színfalak mögé nem látunk be, egyébként is a pályán történtek adhatnak igazi választ.
Nekünk csak annyit kellett tennünk, hogy továbbra is a csapat mellett álljunk, és ezt rögtön az első meccsen szép létszámmal sikerült is abszolválni. 1400 fős a debreceni vendégszektor. Január közepén már kb. 600 jegy elment. Ez is már felülmúlta a korábbi időszak létszámait, így bíztunk abban, hogy nagyjából ezren összejövünk majd. Végül az összes jegy elment. Ekkora invázió utoljára a 80-as évek elején volt a Cívisvárosba.
A létszám miatt különvonat indult. Eredetileg gondolkodtam, hogy Pestről megyek-jövök a meccsre, de a fejleményeket látva inkább hazamentem hétvégére. Ilyen volumenű túrán értelemszerűen még én sem voltam, nem akartam kihagyni.
Reggel 8 körül már gyülekeztünk-alapoztunk az állomásnál. Közben megérkezett a térségbe a hó, amely a játék várható képe szempontjából nem volt túl jó előjel, de én örültem, hogy az évszaknak megfelelő időjárást kaptunk, elszoktunk már ettől.
A vonatozás során mellénk keveredett az egyik legnagyobb magyar szurkolói Facebook-oldal fotósa, így az út sztorizgatással telt el.
Nem vittek be minket Debrecenbe, hanem már Apafán leszálltunk, és onnan buszokkal vittek át a stadionhoz. És akkor ezen a ponton ki kell emelni, hogy a vendégdrukkerek logisztikája Debrecenben (de gyakorlatilag bárhol az országban) jobban működik, mint Nyíregyházán. Nálunk még mindig végig vonultatják az embereket gyalog az állomástól a stadionig. Ez egy jó 45 perces séta, kiszúrás velük is, de leginkább az egész várossal a lezárások miatt. Az út nagy része ráadásul 4-10 emeletes lakóházak mellett megy végig, kiváló alkalom, hogy a vonulást sasoló lakókkal kölcsönösen menjen a provokáció. Simán működhetne nálunk is, hogy a vonatról Sóstón szállnak le a senki földjén, és onnan átviszik őket buszokkal. Még közelebb is lenne. Ehelyett marad a már 30 éve is elavult módszer. Pedig a pozitív példa adott: Debrecenben minden flottul ment oda-vissza.
A beléptetésnél kicsit talán sokáig várakoztattak minket, de ezt leszámítva gond nélkül bejutottunk. A Vén Tinédzserek egy egyszerű, de a hóesésben mutatós koreográfiával készült, a Mastiffs pedig új drapit mutatott be. A hangulat parádés volt. A nagy tömegben elkeveredtem kicsit a szokásos magtól, nagyjából a szektor közepén álltam, olyanok vettek körül, akik alapból szervezetten nem szurkolnak, de nagyon sokan végig nyomták közülük is. Mellettem egy egyetemista lány drukkolt.
A játékra sajnos nem tudok hasonlóan pozitív jelzőket mondani. 3-1-re kaptunk ki, nem sok közünk volt a meccshez. A csalódottság érthető volt, de azt azért ne felejtsük el, hogy a rangadók általában háromesélyesek (hogy az ősszel írt közhelyt nyomatékosítsam továbbra is).
Teljes nyilván akkor lett volna a siker, ha a pályán eredményben is produkáltak volna valamit a srácok, de egy ilyen nap után nem tudtam csalódott lenni. 1400 drukker idegenben, akik végig szurkolnak, ilyet 25 év alatt még nem éltem át. Bárhogy alakult volna a szezon, ezért a napért már megérte. Facebook-oldalak kommentjei alapján más csapatoknál is elismerést váltott ki a teljesítmény. Ez a nap végképp igazolta, hogy szurkolói szempontból a Szparinak NB I-ben van a helye!
Képek forrása: Mastiffs oldala
